Balogh Endre a rutinosabb zenészek közül való. Több együttesben is próbálkozott, többek között a Vízióban. Fő erőssége a gitár. Nagy titokzatosság lengi körül, mivel senki nem tudott igazából használható információkat adni munkásságáról. Szerintem az utóbbi időben szobazenész lehet, egy munkatársa szerint "szuggesztív" zenét játszik, bár még nem hallott tőle semmit. Végzett ő is gyűjtőmunkát az orosházi amatőrzenekarokról, még korábban. Déni kereste emiatt, de állítólag a flopira mentett anyag elkallódott, a kéziratokkal együtt. A tavalyi retrófesztiválra meghívást kapott, de nem ment el.

Mai rejtvény

Ki tud többet Balogh Endre zenei munkásságáról?




Ez pedig talán a Víziós fellépés idejéből származik, bár Manhattan van kiírva. A kép jobb oldalán ZSP látható, aki szintén játszott a Vízió egyik felállásában.



Az utolsó kép valamikor napjainkban készült és egy igazi multifunkciós zenészt láthatunk rajta.

Elkísértem egy ismerősömet és a macskáját, Bogyó G-t állatorvoshoz a minap, fogászati beavatkozásra. Gondolom ilyenről még nem nagyon csináltak képeket, vagy ha igen, akkor nem publikálták őket. Nekem ez érdekes és különleges volt, ezért fényképeztem és ezért rakom föl ide a képeket.

A macska és a gazdája már voltak az orvosnál, akkor be volt gyulladva a macska fogínye, ezért gyulladáscsökkentőt kellett szednie. Aztán eljött a beavatkozás napja.

 Bogyó itt már sejti, hogy valami szokatlan fog vele történni. Nem sűrűn szokott a nehézbúvársisakra emlékeztető hordkosárban tartózkodni.



Itt már az orvosnál van, ahol megkapja az altatóinjekcióját



Miután elaludt (nyitott szemmel), kapott egy szájpöcköt, ami egy szétdarabolt fecskendőből készült.



A fog nagyon makacs volt és mélyen ült.



Többszöri próbálkozásra sem mozdult. Az orvos úgy döntött, hogy az íny fölvágásával szedi ki a fogat, de a hőség miatt nem vállalta. Gondolom ilyenkor jobban tobzódnak a kórokozók azért.




Ezután fogkőeltávolítás következett.



Ez a beavatkozás teljesen kézileg egy kapirgálófogóval történt.



Ezután fretőtlenítésre került sort.



Majd antibiotikumokat kapott Bogyó. Először a kis testébe.



Majd a fogínybe és itt véget is ért a kezelés.



Majd egyóra elteltével magához is tért a macska. Aznap nem ehetett semmit. Egy-két nap múlva az étvágya is teljesen rendejött. A macska jól van. Vár még rá egy beavatkozás a kánikula után. Az állatorvosnak meg köszönet, mert jó fej volt, megengedte, hogy fotózzak.

Ha eddig még nem sikerült volna teljesen infantilisnek lennem, akkor most az leszek, ugyanis gyerekkori kedvenc mesémről, a Mackó Misiről lesz szó. Erre már csak a harmic fölöttiek emlékeznek, ahogy az ismerőseimet teszteltem az derült ki, hogy azok sem mind.

Mackó Misi hétvégente délelőtt volt látható az Óvodások filmműsorában, vagy a Szünidei Matinéban. Az összes egykori mesét megismétlték az elmúlt években, valamint kiadták DVD-n is. Mackó Misit elfelejtették, pedig a legjópofább mese volt. Közelsem olyan zavart, mint a zongoracsapkodós Fülesmackó. Érdekes, hogy mégis Fülesre emlékeznek többen. Ez talán lehet azért is, mert a legjobb tudomásom szerint Mackó Misi nem volt esti mese.

Pedig Mackó Misi honfitársa Fülesmackónak, mindkettő lengyel bábfilm (bár lehet, hogy Misi francia koprodukciós). Eredeti neve Colargol és szépen szerepelt a nemzetközi piacon. Az egykori szoci országokon kívül sikerrel ment a franciáknál, szintén Colargol néven, angol nyelvterületeken pedig hívták Jeremy-nek és Barnaby-nak is.

Láthattuk Mackó Misit a világűrben, a Föld körül egy csodakoferrel, ami mindenféle járművé alakult és láthattuk saját, erdei környezetében. Most összedobnék alább egy videoösszeállítást. Remélem kellemes perceket okoz azoknak is, akik még nem látták

Először a francia főcím, gyenge képminőséggel




Mackó Misi az Északi sarkon




Mackó Misi Mexikóban, a csodakofferrel




Mackó Misi otthon




Végül Mackó Misi a világűrben, pilot

" -És milyen sört kér a fiatalember?
  -Schlitzet, ha nincs, akkor Blatzot, és így tovább...improvizáljon!"
(Al Pacino és a pincér: Egy asszny illata)

Ilyenkor, mikor az utcán az embert arconcsapja a forróság, majd egy légkondi nélküli épületbe térve is hűsnek érezzük a hőmöt, kábé még öt percig, aztán már ott is forró és ugye muszáj dolgoznunk és néha az utcán is közlekedni. Szóval ilyentájt megnő a folyadék igényünk, napközben sok vizet iszunk, estére megeszünk fél dinnyét tíz perc alatt, vagy elmegyünk egy jót sörözni.

A fenti kép egy ilyen munka utáni sörözést ábrázol. Megbeszéltük előre, hogy meló után megiszunk egy sört. Ugyebár minden sörözés úgy indul, hogy igyunk meg egy sört, ami a legritkábban egy és felsőhatár a csillagos ég.

Ilyenkor legjobbak a teraszok és kerthelyiségek. Ahogy megyünk bele az estébe, úgy enyhül a hőség és az evvel párhuzamosan elfogyasztott sörmennyiséggel együtt folyamatosan oldódik a légkör, beindul a csacsogás, ami néha odáig fajul, hogy mindenki a magáét mondja, egymás szavába vágva, jó hangosan. Az első kört muszáj gyorsan meginni, mert mikor kihozzuk, akkor ugyan még párás a pohár oldala, de húsz perc elteltével szépen fölmelegszik ihatatlanra.

Tizennyolc éves koromban kezdtem sörözni, előtte nem bírtam meginni egyedül egy üveggel, esetleg, ha valaki megfelezte velem. Ekkor nyílt velünk szemben egy söröző, házi főzésű sörökkel és díjnyertres tiszai halászlével (Orosházán). Előre asztalt kellet foglalni, amit mindig szombat este nyolcra a Knight Rider utánra időzítettünk (ha később ment a sorozat, az asztalfoglalás is csúszott, már akkor is poénból néztük Hoffot). Ebben az időszakban nekem még minden sör egyforma volt, később finomult ki az érzékem sörileg. Ebben a sörözőben 1992-ben háromféle házi csapolt volt: speciál szűretlen, világos és barna. Huszonnyolc és harminchárom Forint közt volt egy korsó ára, amikor ránk jött a hoppáré, volt, hogy 1,4 l-es pohárból, úgynevezett vázából ittuk a sört. Volt olyan ember is a társaságunkban, aki a vízálló kvarcóráját beledobta egy korsó sörbe, haverok előtti kivagyiságból. Aztán bevonultam katonának, azalatt az egy év alatt a sörük ihatatlan lett és nemsoká abbahagyták a sörfőzést és megszűnt a konyha is. A söröző ma is működik, de már csak régi önmaga árnyéka.

Azonban a sörözés, mint szokás, a mai napig megmaradt. Nagyon sok helyen, nagyon sokféle sört kóstoltam. A legtöbbször az olcsóbb magyar söröket iszom, ha a mennyiségre megyek, ha minőségre, akkor előtérbe kerülnek a cseh sörök, elsősorban a pilseni típusúak, nagyon szeretem a Pilsner Urquell-t. A csehekből még jöhet a Budweiser és a Staropramen is. Az itthon készülő Kozel nekem nem annyira jön be, a Pilsner import formában kapható és ez így jó. Mások a német söröket részesítik előnyben, megint mások a belgákat, vagy a dánokat. Jók, de én elfogult vagyok a csehekkel szemben és szerintem nagyon értik a dolgukat. Az osztrák sörök közül még a Kaiser érdemel említést, bár még nem ittam, de azt hallottam, hogy az ausztrál Fosters sem rossz. Ittam már búzasöröket, ír vörös sört és mexikói sört is. Egyedül az ír Guiness rendelkezik minőségi kódex-szel, ahol leírják hogyan kell csapolni és az oldalából kihajtható egy habmérő mérce.

 Dobozos formában szoktam néha haza is vásárolni. Ha olcsó sört akarunk venni, semmiképpen ne vásároljunk 4.5% V/V alattit. A Pluszban kapható 3%-osokat (Cheers és Schloss) messziről kerüljük. Csapoltból még a Kőbányai is jól tud esni, üvegesből már kevésbé.

A sör minőségének titka a vízminőség, a Budweiser például forrásvízből készül. Ilyenkor nyaranta, mikor megnövekszik a sörfogyasztás, romlik a minőség is, nagyobb mennyiségben , gyorsabb eljárással készül. Az itthon gyártott licenszsörök minősége csak megközelíti, az eredeti minőséget. Legelőször Kőbányán kezdtek licensz Tuborgot gyártani, akkor nagyon komolyan vették a munkájukat a dán minőségbiztosítók. Ha egy főzet nem felelt meg nekik, akkor azt nem engedték Tuborg név alatt forgalmazni. Ekkor dobták egy időre piacra a Mátyás sört, ami tulképp egy olcsó Tuborg volt, finom volt, szerettem, kár, hogy nincs már.

A jó sört onnan ismerjük fel, hogy szakaszosan csíkot hagy a hab a pohár oldalán. Nagyon ritka a teljesen tiszta pohár. Ha felszálló buborékcsíkokat látunk a pohárban, az por, vagy vízkő, minél intenzívebb a buborékfelszállás, a pohár annál szennyezettebb. A sörnek három nagy ellensége van: a fény, a rázkódás és a hőmérséklet változás. Régen, mikor még a kocsmák udvarán tárolták a söröket és felmelegedtek, utána már nem voltak jók. Sőt a régi zöldüveges sör máshogy reagált a fényre, mint a barna és rosszabb volt a zöldüveges sör. Az a sör, ami egyszer már megfagyott szintén ihatatlan.

A csapolt sört nem lehet vizezni, ezt technikailag nem lehet megoldani. A fesztiválokon kapható vízízű söröket gyárilag így készítik fesztiválsörnek. Olyan helyen, ahol sokáig nem ittak csapolt sört és nem hűtött a cső, ott gyakran megáll és nagyon rossz lesz.

Megemlíteném még a helyi sörgyártást, korábban működött városunkban egy, a Kőbányai Sörgyárhoz tartozó  palackozó üzem. Később megnyílt a Pressor Sörgyár, egyszer nyertünk tőlük a rádióban egy rekesz sört és alig vártuk, hogy elfogyjon. Kétféle sörük volt: Pressor és a "prémium" Pressberger. A sörgyár körül pedig nagyon büdös volt. Amikor Orosházán volt az erőemelő EB, akkor a Pressort Power néven árulták és közfelháborodás lett, mikor a Katlanban elfogyott a Kőbányai és rá kellett fanyalodni a maradék Powerre. Egy ismerősöm azt mondta rá, hogy olyan májkrém íze van, na ezzel fején találta a szöget.

Meg is szomjaztam, lehet el is megyek sörözni...

• Malom Söröző, július 20, péntek
Vilmos party
rezident: DJ Ory, DJ S (Sütő Norbert), kisterem: Kajcsa Márton
Vilmos egyet fizet, kettőt nyel akció.

• július 21, szombat
R&B Night, a legnagyobb funky és R&B zenékkel



• Szőke Tehén, július 20, péntek
Szabadtéri nyitóbuli + go go dance show

• Nagyszénás, Club La Bamba, július 21, szombat
A Pepsi Max bemutatja: Club Tour 2007, Justmusic.fm party
Vendég DJ-k: DJ Cartman (Börcsök Imre) és DJ Dandy (Flört klub rezidens)
Házigazdák: DJ Norby, DJ Slater, DJ Ory
300db ajándék világítórudi, ajándék mix CD-k, Pepsi Max italakciók, utána értékes ajándékok, egész este plazma TV-s látvány show (wow, vakulj paraszt!)

• Anno Söröző, július 20, péntek 21:00
First koncert
A kánikula elviselése érdekében a csapolt Borsodi 0.5l 49Ft (???!!!)


A programokról ennyi, van itt még egy felhívás:

S.O.S.
Kedves orosházi ismerőseim és mindenki, aki az utóbbi héten megfordult a Zöldfa utcán és környékén!!!
Vasárnap délután megszökött a szárazföldi teknős párunk fiú tagja. Aki bármit tud róla vagy hallott valakiről, aki talált egy teknőst, kérem jelentkezzen! Az uraságot nagyon várja a párja és az egész család!
Kérlek benneteket, hogy érdeklődjetek ti is az ismerőseitek körében és minél több emberhez juttassátok el az üzenetet!
A becsületes megtaláló pénzjutalomban részesül!
Segítsetek!
Előre is köszönöm!

Elérhetőségeink:
68 631 939
30 7433 433

" Volt egy szép Mezőgép, ma már Linamar"
(Sitkei István és az Emeretta-Hajrá Linamar)

 

Kaptam ma egy mailt egy Linamaros ismerősömtől, melyben elküldte a mocsokszar céges indulójukat. Bünti CD-n a helye, ez maga a Punisher. Rendkívül megindító induló, sírva vígadós és feltétel nélküli hűségről és szeretetről árulkodik az énekes részéről a cég felé.

Hallgassátok meg

Halad a város feltérképezése grefiti témakörben. Mire végzünk vele, kezdhetjük elölről, mivel régiek tűnnek el és újak jelennek meg. Az első videóban a vasútállomás és a sportpálya környéke kapott főszerepet, plusz egy kis belváros. Nemrég bemutattunk néhény new yorki grefitit is lucky star jóvoltából. A tegnapi nap folyamán Imi fölrakta a második videót, ahol fókuszban a felüljáró és környéke (2004-ben festették át a sok firka miatt), valamint tegek, firkák, ocsmányságok és egy szebb darab.

Zene: Randy Crawford-Streetlife

1987 késő őszére gyakorlatilag egy új együttes állt össze, Attila és Imre maradt a régiek közül, hozzájuk csatlakoztak a többiek, így nem meglepő, hogy a név is módosult. A New Czári Balett a következőkből állt:

Az új hangszereléssel és az ének megjelenésével a stílus dallamos rock lett (néminemű progresszív és elő-alternatív beütéssel, de ezt akkor még nem tudta senki…). A próbák többnyire Csabi nagymamájának házánál, elég tábori körülmények közt zajlottak egy régi műhelyféle helyiségben (hideg és sötét volt, de a lelkesedés fűtött, a szellem fénye világított, hi-hi!). Új kérdés volt a dalszövegek helyzete, de aztán mindenki hozta a saját elmeszüleményeit, így alakult ki az eléggé eklektikus szövegvilág. Természetesen készültek felvételek, persze még mindig sufni-HiFi minőségben, köszönhetően a pénz és a technikai háttér hiányának. Ebben a felállásban is sikerült néhány koncertet tető alá hozni, amik szép sikereket arattak az élőzenére kiéhezett közönség soraiban. Rövidesen azonban újabb változások történtek (Volencsik Zsolti kilépett, Farkas Csabi Pestre költözött), de ahogy már megszokhattuk, a többiek folytatták tovább.

Itt még a régi felállásban, dobos nélkül





 1989 nyarától a megmaradt három tag átdolgozott hangszereléssel kezdett felépíteni egy új programot, amely stílusában is teljesen megváltozott. Megint nagyobb szerepet kapott az elektronika (Attila kezelte a kütyüket), Péter és Imre pedig megosztották az énekesi feladatokat, miközben gitárjaikat bűvölték.





 A korszakban több, viszonylag élvezhető felvétel született, főleg a próbákon (köszönhetően az egyre fejlettebb technikának). Élő fellépési lehetőség viszont kevés adódott, de az egyik ilyenről (talán az utolsóról), ami a MűvHáz discoban ’89 decemberében történt, szintén tűrhető minőségű felvétel készült. Aztán vége lett a 80-as éveknek és evvel együtt a Czári Balettnek is, ami annak a sokszor emlegetett (dícsért-átkozott-mocskolt-fényezett) évtizednek az egyik jellegzetes helyi jelensége volt. Néhányunk számára a legjobb lehetőséget adta ez a mozgalmas kis csapat, hogy felfedezzük magunkban és másokban a képességeket és gyengeségeket, kialakítsuk viszonyulásunkat a világhoz. Az idő persze haladt tovább, jöttek a 90-es évek, és azok sem teltek esemény nélkül a társaság egy része számára (Alternatív Zenei Klub, Kulturális Szemle), de az már egy másik történet.

Folytatjuk az orosházi amtőrzenészeket és zenekarokat bemutató sorozatunkat. Innen már nagyon észnél kell lenni, mert sok zenész volt, aki több zenekarban is megfordult és a legtöbb együttes számos felállást megélt. Számíthatunk újrafelbukkanó arcokra rendesen, majd a következő alkalmakkor. Két részben közlöm le, mert marathoni lenne. Ismét sok kép van a Déni archívumból és alább közlöm K. Tóth István részletes visszaemlékezését.

A legtávolabbi gyökerek kisdiákkori barátságokig és kamaszkori közös zenehallgatásokig nyúlnak vissza, de ezek már történelmi homályba vesző dolgok. A zenélés mint önkifejezési és önmegvalósítási lehetőség a „Tévés” presszóban eltöltött estéken vált igazán komollyá az alapító tagokban. Nem kimondottan kocsmázás jellege volt a nevezett műintézmény látogatásának, sokkal inkább az akkor még ritkaságnak számító videoklipek bámulásával töltöttük ott időnket, miközben a világ dolgairól is jókat beszélgettünk. Ne feledjük, 1983-ban történt mindez: no kábelTV, no mobil, no világútlevél, no Internet, így a német csatornákról kint felvett, feketén behozott és a presszóban naponta többször végigjátszott műsorok biztosították kapcsolatunkat az aktuális zenei irányzatokkal (meg a Zenebutik, he-he!). A passzív befogadás egy idő után nem kötötte le energiáinkat, ezért a sok vad ötlet közül az egyiket („alakítani kéne egy együttest!”) elkezdtük megvalósítani. Hirtelen sok problémával szembesültünk: nem voltak hangszereink és nem tudtunk zenélni. Ezek az apróságok nem tűntek megoldhatatlannak, vagyis pénzt gyűjtöttünk, hogy a minimális feltételeket megteremtsük és a fantáziazenekar szintjén túllépve hangokat is tudjunk produkálni, majd lelkes autodidakta gyakorlásba kezdtünk a cél érdekében. Nevet is keresnünk kellett, mégpedig olyat, amire felfigyelnek. Végül ’83 késő őszén a név és a tagság is összeállt, a próbák pedig folytak, már ha volt hol. Az ideiglenes megoldások után Déni segítségével beszivárogtunk az Ifiházba, ami aztán hosszabb időre megoldotta a próbahely kérdését, és nyugodtan dolgozhattunk az instrumentális new wave stílus általunk elképzelt formájának megvalósításán.


Szintén a szoros társasághoz tartozott Szikora László, aki ötleteivel és munkájával sokat segített a csapatnak: plakátokat készített, a felszerelést tökéletesítette.

 Sajnos a fellépési lehetőségek a maihoz hasonlóan nagyon szűkösek voltak, de szerencsére az Ifiház ehhez is partner volt, így ott került sor az első nyilvános bemutatkozásra. A baráti társaságon kívül a helyi „szakma” is képviseltette magát, vagyis szélesebb körben ismeretessé vált, hogy újabb zajkeltő brigád kezdte meg működését kis városkánkban. A stílus ugyan szokatlan volt, néhányan hiányolták a magasabb szintű hangszeres tudást, de az újdonság és korszerűség többnyire elismerést váltott ki. Ezt jelezte az is, hogy meghívást kaptunk egy megyei tehetségkutató fesztiválra a beküldött hanganyagunk alapján, amit szintén az Ifiházban készítettünk el, gyakorlatilag barkácsmódszerekkel ’84 nyarán.





Érdekes volt aztán a helyszínen látni a zsűri fejét, mikor nem igazán hitték el, hogy szinte egy maréknyi felszereléssel keltjük az egész zűrzavart (persze jól le is pontoztak bennünket, lelkük rajta…). Sikerült még néhány fellépést megszervezni, de hosszú távra akkoriban a fiatal férfiak csak egy nagy mumus, a katonaság legyűrése után tervezhettek, mi meg még mind előtte voltunk. Csináltuk amíg lehetett, aztán ahogy jöttek a behívók, kissé széthullott a csapat.

 Végleges megszűnésről persze nem volt szó, de átmenetileg kettőre csökkent a létszám. Attila és Imre mint Czári Balett GMK folytatták a zenélést, de mindkét gitáros átváltott a billentyűs hangszerekre, a stílus pedig az elektro-pop irányába mozdult el (továbbra is ének nélkül). Nyomtak ők is egy pár fellépést, felvételek is készültek (pl. egy ’85 novemberi Ifiházbeli koncertről), de a cél továbbra is inkább a jó hangulatú időtöltés volt.







 A sereg viszont rövidesen őket is elkapta egy fordulóra, így egy ideig szünetelt a műhelymunka.

A következő, zenéket termő korszak ’87 őszétől indult, de igen komoly változásokkal.

Folyt köv...