1987 késő őszére gyakorlatilag egy új együttes állt össze, Attila és Imre maradt a régiek közül, hozzájuk csatlakoztak a többiek, így nem meglepő, hogy a név is módosult. A New Czári Balett a következőkből állt:
Szabó Attila - billentyűsök
Széplaki Imre - basszusgitár,vokál
Volencsik Zsolt - ének
Polgár Péter - gitár, vokál
Farkas Csaba - dob
(kép nélkül)
Széplaki Imre - basszusgitár,vokál
Volencsik Zsolt - ének
Polgár Péter - gitár, vokál
Farkas Csaba - dob
(kép nélkül)
Az új hangszereléssel és az ének megjelenésével a stílus dallamos rock lett (néminemű progresszív és elő-alternatív beütéssel, de ezt akkor még nem tudta senki…). A próbák többnyire Csabi nagymamájának házánál, elég tábori körülmények közt zajlottak egy régi műhelyféle helyiségben (hideg és sötét volt, de a lelkesedés fűtött, a szellem fénye világított, hi-hi!). Új kérdés volt a dalszövegek helyzete, de aztán mindenki hozta a saját elmeszüleményeit, így alakult ki az eléggé eklektikus szövegvilág. Természetesen készültek felvételek, persze még mindig sufni-HiFi minőségben, köszönhetően a pénz és a technikai háttér hiányának. Ebben a felállásban is sikerült néhány koncertet tető alá hozni, amik szép sikereket arattak az élőzenére kiéhezett közönség soraiban. Rövidesen azonban újabb változások történtek (Volencsik Zsolti kilépett, Farkas Csabi Pestre költözött), de ahogy már megszokhattuk, a többiek folytatták tovább.
Itt még a régi felállásban, dobos nélkül
1989 nyarától a megmaradt három tag átdolgozott hangszereléssel kezdett felépíteni egy új programot, amely stílusában is teljesen megváltozott. Megint nagyobb szerepet kapott az elektronika (Attila kezelte a kütyüket), Péter és Imre pedig megosztották az énekesi feladatokat, miközben gitárjaikat bűvölték.
Ezidőtájt a Hotel Alföld parkolójában
A korszakban több, viszonylag élvezhető felvétel született, főleg a próbákon (köszönhetően az egyre fejlettebb technikának). Élő fellépési lehetőség viszont kevés adódott, de az egyik ilyenről (talán az utolsóról), ami a MűvHáz discoban ’89 decemberében történt, szintén tűrhető minőségű felvétel készült. Aztán vége lett a 80-as éveknek és evvel együtt a Czári Balettnek is, ami annak a sokszor emlegetett (dícsért-átkozott-mocskolt-fényezett) évtizednek az egyik jellegzetes helyi jelensége volt. Néhányunk számára a legjobb lehetőséget adta ez a mozgalmas kis csapat, hogy felfedezzük magunkban és másokban a képességeket és gyengeségeket, kialakítsuk viszonyulásunkat a világhoz. Az idő persze haladt tovább, jöttek a 90-es évek, és azok sem teltek esemény nélkül a társaság egy része számára (Alternatív Zenei Klub, Kulturális Szemle), de az már egy másik történet.
