Egyhetes otthontartózkodásom kevésnek bizonyult ahhoz, hogy mindenkivel találkozhassak, akivel szerettem volna. Viszont Lénával, a világcsavargó hippivel összefutottam és megbeszéltünk egy találkozót, ahol pár sör mellett remekül elbeszélgettünk.
Mesélt a pekingi kerékpáros túrájukról, melynek nehézségeiről vízumproblémástól már danoltak több lapban és hírportálon. Ajánlom megtekintésre a saját oldalát: az eleterzes.hu-t, itt rengeteg kép, rádió és tévéinterjú található. Sajna a hivatalos élménybeszámoló előtt egy nappal kellett visszarepülnöm.
Kaptam Lénától egy dedikált példányt a Pedál Blues című saját könyvéből, melyet a 2006-os európai turnéja után adtak ki. Jelenleg ezt olvasom, már a háromnegyedén túl vagyok. Olvastam korábban is ajánlókat a könyvhöz, melyekben dícsérték, de nem gondoltam volna, hogy valóban nagyon szórakoztató. Lényegretörően egyszerű, az élőbeszédhez hasonló sztorizós stílusú, egy blues és Doors fanatikus szemszögéből. Így értettem meg igazán, hogy bár amit művelt az sportteljesítménynek sem semmi, de ami efölött áll az a szabadságvágya. Léna pedig a világcsavargásban találja meg az igazi szabadságot. Gyönyörködik az élet szépségeiben és bosszankodik az élet faszságain.
Beszélgettem még a 44 éves csavargóval zenékről, filmekről és a popkultúráról, melynek én is a gyermeke vagyok. Egy témában találtunk igazán egymásra: Lénárt Feri is zabálja a csehszlovák és cseh filmeket. A beszélgetésünk jelentős részét ezen témakör teljes kivesézése tette ki. Továbbá megtudtam, hogy új könyv is készül a pekingi túráról, valamint úgy néz ki, hogy útifilm is készül evvel párhuzamosan.
Válogathattam a kazahsztáni és mongóliai fényképeiből, de nem volt pofám háromnál többet elvenni. Ezeket beszkenneltük és ide is biggyesztem őket.
Várjuk az új könyvet!