Londoni munkavállalóként, úgy élek, ahogyan a többség: közösen bérlünk egy házat öten. Mindenkinek van egy szobája. Az iszonyatos bérleti díjak miatt ez csak így működik. A szűk nyolc hónap alatt ez a negyedik hely, ahol lakom. Laktam együtt sportolókkal, kurvákkal, "én akkora király voltam otthon" típusú előadóművésszel, és átlagemberekkel is. Még az előző lakhelyemen Walthamstowban már nemzetközi közösségben éltem. Volt ott egy szlovák csóka, egy dél-afrikai pár, meg egy magyar-algír házaspár.

Jelenlegi szállásomon Pinnerben, a két orosházi haveromon kívül két cseh arccal közösködünk a kecón. A szobám előző lakója is cseh volt, de ő nemrégiben hazaköltözött és így kerültem a helyére. Egy-két dolgot otthagyott a szobában, amihez nem nyúltam, mert kedvemre való.

Itt maradt egy falinaptár, melynek lapjain minden hónaphoz tartozik egy cseh válogatott labdarúgó karikatúrája. A májushoz Milan Baros tartozik. Lehet nem ártana már áthajtani szeptemberre.

A mini faliújságon pedig otthagytam ezt a Moha és Páfrány újságkivágást.

Szóval a két cseh lakótársam az emeleten lakik, ahol én is. Közülük az egyik, Rene Beran már elmúlt 40 éves és 15 évig profi jégkorongos volt a Liberecben, néhány alkalommal pedig befért a cseh válogatottba is. Hihetetlen ez a London. Egyszer írok már arról, hogy milyen emberekkel ismerkedtem össze és mennyire kicsi a világ. Minél idősebb vagyok, annál kisebb.

Egy szónak is száz a vége, ahogy a tanult rendőr tartja. Már az első napokban elkezdtünk a csehszlovák filmekről beszélgetni és csak lestek, hogy egy magyar honnan tud ennyit ezekről az alkotásokról. Számukra egy kicsit furcsa, hogy Magyarországon nagyon sokan kedvelik a cseh filmeket. Szerintük ezek megértéséhez és átérzéséhez csehnek kell lenni. De abban egyetértettek, hogy egész Közép- Európában hasonló az átmoszféra.

Egyik este, mikor hazajöttem a munkából este tíz után, akkortájt szédült haza két szomszédom is egy sztriptizkocsmából. Thomas még bontott egy sört magának és nekem is, majd egyre nehezebben kommunikált. A végére már csak magánhangzókkal beszélt: aaaaaaaaa...ooooo....eeeee és lefeküdt az ágya mellé. Renevel pedig közösen böngésztünk a saját filmjei közül.

Az elsőkörben kölcsönakpott filmek felét már láttam, vagy kívülről fújom, de akad köztük olyan is, amit most nézek majd először. Mindenesetre különleges élmény újranézni az ismerteket is cseh gyári DVD-n, csehül, angol felirattal, extrákkal.

Slavnosti snezenek, avagy Hóvirágünnep, egyik személyes kedvencem.

Innentől párosával fényképeztem a tokokat, mert végtelen lenne a bejegyzés. Jobb oldalt Postriziny címmel a Sörgyári Capriccio látható, a gyönyörű Magda Vásáryovával. A baloldali filmet még nem láttam, de ott fenyít a borítón Rudolf Hrusinsky, gyanítom, hogy nem lehet szar.

Eddig azt hittem, hogy a Svejktől az Örökségig megvan az összes csehszlovák film az archívumomban, vagy legalábbis ismerem mindet. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Ezek közül még egyikről sem hallottam. A Kalamita címűt Vera Chytilova rendezte és Bolek Polivka a főszereplő az Örökség, avagy guten tag faszikáimhoz hasonlóan, hamarosan a DVD-émben.

A Goya film egy amerikai Milos Forman darab, ezt a Száll a kakukk fészkére-ért kaptam cserébe kölcsön. A Léto s kovbojem pedig szintén teljesen idegen számomra. Főszerepben a jóöreg Jaromir Hanzlik, úgyhogy remélem a legjobbakat.

Az itt látható DVD borítók csak részei a szomszédom gyűjteményének, lesz mit néznem az idén. Ha valakik esetleg nem értenék ezt a bejegyzést, hogy minek van ez itt, meg mi az üzenete, azoknak ajánlom figyelmükbe a csehszlovák filmeket. Érezni kell őket!