Ezzel az egész videóval az az egy baj, hogy túl amatőr ahhoz, hogy esetleg megüsse a viccesnek minősülő színvonalat. Idióta kölykök unatkoznak, majd fognak egy kamerát, és hülyét csinálnak magukból.
Mindenesetre ha egy rongybaba landol a családi autó előtt, és netán anyám vagy én ülök benne, biztos, hogy lenyomom a gyerek torkán a rongybaba egyik lábát...

Mi is sokat marhultunk, meg tréfálkoztunk. Bontásokon törtünk-zúztunk. A gyerekkoromban mindenhol építkezések és bontások voltak, ilyen helyeken játszottunk, bandában dorbézoltunk. Utána meg mi is hecceltünk meg embereket. Ferrobonddal leragasztott pénzekkel, meg damilos pénztárcával. Egyszer az egyik haverom, akit most nevezzünk X-nek egy péntek esti cseresznyezabálás( utcai fa) után. Behugyozott az alacsony ablakú házba, a szúnyoghálón keresztül, miközben a család nézte a dallast. Utána a csíkos gatyában ordító házigazda elől futhatott. Meg számtalan történet van még. Még jó, hogy akkoriban nem volt mindenkinek kamerája, meg videómegosztók, mert akkor még ennél is messzebbre mentünk volna.

Az a rongybaba tényleg túlzás. Valami tréfa lehet vicces, ha nem veled történik, viszont lehet rohadtmód bosszantó, ha veled történik.

Gyengusz :)

Erőltetett, fantáziátlan.

idétlenek, bosszantóak

Arra emlékszel, amikor a lépcsőház második emeleti lépcsőfordulójából dobáltuk ki a pénztálcát és a kopasz csávó fején csattant? :)

élénken

A csávó még rá akart lépnia buxára, de te elkezdtél lerohanni a lépcsőn, hogy fölhúzd a pénztárcát. Majd utána akart rúgni és lerepült a cipője.

Bokorba ugrálni ősi... orosházi szokás. A fateromtól örökölt Marvin órát egy ilyen alkalommal hagytam el.

Már a látókörünkbe került a két fiatalember

Csatlakozom Zócsi-hoz. So 90's elején mi is műveltük a bokorugrást egy idejig.
Amíg M.I-t majdnem kettévágta egy repedt drótosüvegtábla amit a bokorba sikerült kidobni. Gy.E. kissé ittassan a Talpi előtti tüskésben landolt. Én pedig egy szépen pofásra nyírt örökzöldben fejeztem be, mert a metszés miatt hegyesek voltak a gallyak, így az új pulcsim szita lett, a hátam meg, mint akit sörétessel lőttek meg. Egyébként jó móka volt.

így visszagondolva azér érdekes, hogy bár porbafingó suttyók voltunk, senki nem kergetett meg bennünket a damilos-péntárcás trükk után - az emberek 90%-a szégyenkezve elsietett, míg mi jót röhögtünk a kapualjban