Kicsit megszeppenve mentem be a múzeumok éjszakáján az orosházi Szántó Kovács János területi múzeumba az öltözékem miatt mert szombat éjjel - amúgy melóba indulván - a jagermeister-narancssárga pólóban feszítettem, ráadásul az ital logójával de aztán az épületen belül nagy kő esett le a szívemről mert az emeleten szinte mindenhonnan ugyanaz a szín köszönt vissza nekem, mint amúgy az a képeken is látható. Jó hosszú mondat lett. Régen jártam már itt nagyon... kb 15 éve, szóval nem vagyok valami múzeumbogár de azon a kevés négyzetméteren olyan jó dolgokat láttam, hogy kb 1 órán át művelődtem. Az alsó szint nem nagyon kötött le, viszont ott egy játékban is részt lehetett venni. A megszámozott kiállított tárgyaknak kellett kitalálni a nevét vagyis az már ki volt találva... csak a papíron össze kellett húzni a megfelelő számot a megfelelő kiállított darab nevével. Pár dolognál erősen totózni kellett de ezzel legalább töltötte az idejét meg művelődött az ember odabent aki előtte kint az udvarban ivott a házipálinkából. Én nem környékeztem meg de már bánom.
Na szóval a képek nagy része (narancsos) az mind a felső szinten készült ami amúgy állandó kiállítás és a viharsarok népe címet viseli. Olyan régi képeket láttam Orosházáról, hogy muszáj volt nekem is lefotóznom és meglepődtem mennyire nem ismerem a régi várost :( sicc! A képeken csak töredék látható. Ennél sokkal több dolog van ám.
Na szóval a képek nagy része (narancsos) az mind a felső szinten készült ami amúgy állandó kiállítás és a viharsarok népe címet viseli. Olyan régi képeket láttam Orosházáról, hogy muszáj volt nekem is lefotóznom és meglepődtem mennyire nem ismerem a régi várost :( sicc! A képeken csak töredék látható. Ennél sokkal több dolog van ám.






Ez amúgy a főbejárat de most hátul lehetett bemenni. Nappali fotót inkább nem rakok fel a múzeumról. Azt a fentebb belinkelt oldalán meg lehet tekinteni elrettentésképpen. Olyan förtelmes színt kapott a felújításkor, hogy gyalogosan jobb átmenni a másik oldalba vagy elcsapni a fejünket, hogy ne lássuk.

Ez itt a tűzugrást megelőző kis mondóka ami utána nem maradt tett nélkül. A hagyomány szerint ( sajnos minden forrás mást ír le de a lényeg hasonló - ajánlott: www.szentivanej.hu ) az ekkor gyújtott tűzbe áldozati tárgyat kell dobni, aminek a füstje távol tartja a gonoszt és a párosan végrehajtott Szentiván-éji tűzugrás hosszú, boldog kapcsolatot ígér.
A következő összeállításon jól meg lehet figyelni Sándor barátunkat, amint tűzről pattanva ugrál fel s alá. Alig akarta abbahagyni. Egyébként jó volt mert oldalba vágta a show ezen részét egy kis eredeti humorral. Ő 5x látható de ha jól emlékszem 10x ugrott. "Ugráltam már mert nem nagyon akart más" - ezt ma mondta nekem. Az összeállítás másról tanúskodik de lényegtelen ;o)

Update(N.Zoli), júni 27, korahajnal: Ha már tüzes hétvége, akkor ne feldkezzünk meg a tüzesvízről sem, amit ebből az üvegből osztottak, a tartalma: extrabrutál házipálesz
