Folytassuk,1992-ben, mikor mindenkit paliztak az Amway-jel, akkor már lehetett tudni, ki a vakított. Egyes emberek keróval jártak, öltönyben, makkoscipővel, fehér zoknival és csipeszes pantallóvall. A csomagtartóra meg rá volt gumipókozva egy dipótáska. Valahogy ezek egy tőről fakadtak. Ugyanabból az emberből lett jehova tanúja, mint Amway ügynök. Csak a két dolog kizárta egymást. Attól függött minden, ki találta meg hamarabb a pácienst. Vagy mi volt neki fontosabb, az örökélet, vagy a meggazdagodás. Valahogy olyan lúzerségnek tűnt, hogy be akarnak palizni biciklis, öltönyösök. Ha rájuk nézett az ember és gazdagságról beszéltek, az hiteltelen volt. Lehet ők elhitték egy darabig és teljes lekesedéssel adták tovább az anyagot. Utána viszont érezték, hogy ez nem kánaán, de másokat azért próbáltak ugyanolyan szar dumával megvezetni, mint amit ők is megszívtak. Fontosnak érezték magukat és kiváltságosnak, elhitték, hogy meggazdagodnak. Emellett minden szavuk,cselekedetük, viselkedésük óriási lúzerségről árulkodott. Szerintem ezek az emberek küldik tovább a sok lánclevelet és hoaxot manapság, mindent benyalva. A legtöbben már találkoztak ilyesmivel és nics pozitív véleményük. Elzárkóznak előlük, vagy rövidúton lerázzák őket, szerintem erre kéne ODAFIGYELNI. Aki egyszer vesz valami szart,vagy drága dolgot, ami nem ér annyit, az többet nem vásárol. Az Amway nem halt meg, csak altat mindenkit. További alhálózataik virágoznak, mint a Network 21. Náluk kötelező olvasmány a figyelős könyv, meg náluk kell megvenni a CD csomagot havonta, ami fönt látható. Sajna még nem hallottam belőle semmit, örültem, hogy le bírtam fotózni. Annyit tudok, hogy előadások vannak rajta. Beszervezős munka már nem csak termékforgalmzásnál fordul elő, az álláskeresők sem lehetnek eléggé óvatosak. Bármilyen tipusú álláshírdetésnél kinyöghetik, hogy be kell embereket szervezni és azonnal választ kell adni, hogy belépünk-e. Ha kávézóba kell menni interjúra, az már legyen gyanús. Térjünk vissza a könyvre. Tényleg alkalmazzák Rogers pszichológiai módszerét, amit hagymácska is kifejtett a kommentek során, de ez inkább valmiféle filozófia, mint marketingtevékenységre fölhasznált utasítás. Olyan közlési kényszerem van, hogy muszáj a könyv hátralévő részének a faszságait is tálalnom.
A hallgatás élettani folyamat, a figyelés lelki-szellemi folyamat. M. Scott Peck író írta, hogy egyszer olyan erősen figyelt egy beszélőre, hogy beleizzadt.
(...)
Ismerőseim között az egyik legjobb odafigyelő történetesen süket. Mivel a fülével nem hall, minden erejével a beszélő testbeszédére, arckifejezésére, szájára összpontosít.
(...)
Kíváló figyelő, mert figyelni akar.
(...)
Gyakorlattal a vérévé válik az odafigyelés. Az emberek jobban fognak vonzódni önhöz. El fogják mondani önnek, hogy milyen kiválóan ért az odafigyeléshez, és ők is figyelni fognak önre.
(...)
Utólag már bánom, amiért nem viselkedtem mindig figyelmesebben. Emlékszem keserű párbeszédekre, amelyekre akkor került sor, ha csak azzal törődtem, hogy én mit akarok, amikor úgy éreztem, meg akarják sebezni az önérzetemet, vagy amikor túlzott makacsságomban nem akartam meghallgatni, mit szeretne mondani a másik fél.
(...)
Amikor szét akarunk robbanni az idegtől, akkor van a legnagyobb szükségünk az odafigyelésre. Ám ekkor a legnehezebb figyelni! A harag, a keserűség, a csalódás érzelmi vattaként dugaszolja be a fülünket. Emlékszem, több évvel ezelőtt történt, hogy otthon voltunk a menyaszonyommal. Ő lement a postáért, és a következő. amire emlékszem, hogy egy levelet tart az orrom elé és azt kiáltja:
-Mi ez?
Én is kiabáltam:
-Egy levél. Mi bajod vele?
-Ki ez a nő?-sikoltotta.-Tudni akarom, ki ez a nő!
Ránéztem a borítékra, és láttam, hogy az egyik ügyfelem küldte. Az volt az ösztönös reakcióm, hogy ordítani kezdek a menyasszonyommal, amiért így nekem támadt: -Az ügyfelem, Susan Smith küldte! Szállj le rólam! utána pedig elrohantam volna erélyes felháborodással, adrenalintól pezsegve-de egyáltalán nem boldogan. Valami isteni kegyelem folytán villámgyorsan kijózanodtam, és rádöbbentem, hogy figyelnem kell, különben ebből veszekedés lesz. Beláttam, hogy gyakorolnom kell azt, amit az odafigyelésről hírdetek. Haragosan akartam reagálni, mert haragudtam a támadás miatt. De inkább hallgattam, és néhányszor mélyet lélegeztem (mély légzés közben nem lehet beszélni) Azután ránéztem és azt mondtam:
-Nagyon feldúlt a hangod.
-De mennyire, hogy feldúlt!
-Sajnálom, hogy ilyen zaklatott vagy, és komolyan szeretném megérteni, mi dúlt föl ennyire.
Menyasszonyom teljesen meghökkent ettől a választól.
-Egyszerűen nem tetszik!-felelte. Még mindig ingerült volt, de már kezdett csillapodni. Néhány másodpercig nem szóltam, csak néztem őt, és azon gondolkoztam, amit mondott.
-Elmondanád, mi nem tetszik, hogy megérthessem?
-Nos, olyan sokat utazol üzleti ügyben. Kellemes hotelokban szállsz meg, és rengeteg ember előtt beszélsz. Sok nővel találkozol, és nem tudom, kik ők, vagy mit csinálsz.
-Aha, értem. Úgy tűnik, mintha idegesítene az, amit nem tudsz rólam.
-Idegesít is. Bizonytalannak érzem ettől magam.
(Szünet)
-Úgy hangzik, mintha nyugtalanítana, hogy más nőkkel találkozom a távolléteim során.
-Jobban akarok bízni benned és a kapcsolatunkban.
-Tudod, ha én lennék a te helyedben, talán én is ugyanezt érezném. Megbeszélhetnénk ezt?
És meg is beszéltük
(...)
Carl Rogers leírja(...)
Ha legközelebb vitába keveredik valakivel, egy pillanatra függesszék fel a vitatkozást, és kísérletképpen vezessék be a következő szabályt: mindenki csupán akkor beszélheti ki magát, ha előzőleg ő is pontosan és vitatkozó társának megelégedésére összefoglalta a másik fél álláspontját.
(...)
Egy előadásom után, amelyet a hatékony figyelésről tartottam, az alábbi történetet hallottam Sandra Tillinghasttől, a hálózati termékforgalmazás egyik vezetőjétől. Szervezetének egyik forgalmazója, akit nevezzünk "Carolnak", nagyon idegesítette őt. Ahányszor telefonált úgyszólván mindig azon panaszkodott, hogy Sandra nem segít eléggé. Megvádolta, hogy nem támogatja és megnehezíti az életét. Azután elmondta, véleménye szerint hogyan kellene megoldani a problémáit
(...)
Sandra Tillinghast: Kezdtem kételkedni magamban és megharagudtam Carolra. Ma már tudom, hogy az ön odafigyelési képletének használatával rájöhettem volna, mit akart mondani igazából Carol.
(...)
Ha javítani akarja készségét egy győztes szervezet létrehozására, azt javaslom, hogy három embertipusra figyeljen: a bölcsre, a bolondra és a destruktívra.
Bölcs termékforgalmazók
A bölcs emberek érzékenyek az igazság fényére. Figyelnek önre, ha az igazságot mondja nekik. Elgondolkoznak rajta. Józanul és tárgyilagosan elemzik. Ha kell, változtatnak. Növekedni és tanulni akarnak. Tudják, hogy a látás jobb a vakságnál, még ha fájdalmas is. Lényegük a tanulás. A bölcs emberek így fogadják a visszacsatolást: Figyelek, és alkalmazni fogom a tudást. Sohasem árthat, ha többet tudok meg, még akkor sem, ha nem értek egyet. A bölcs emberek megeszik a gyümölcsöt és kiköpik a magját.
Bolond termékforgalmazók
A bolond emberek elutasítják a fényt. Nem akarnak visszacsatolást. Nem fogadják el a tanítást. Nem akarnak változni és növekedni. Inkább választják az egy helyben maradás kényelmét, mint hogy vállalják a változás fájdalmát. Elfogadják a rövidtávú nyereséget a hosszú távú szenvedésért. Mivel a látás túlságosan fájdalmas, inkább vakok maradnak. A bolond emberek ritkán kóstolnak bele a gyümölcsbe (esetleg egyet-kettőt harapnak belőle). Hány hálózati termékforgalmazó pazarolt ezer és ezer órát arra, hogy megpróbált bölccsé változtatni egy bolondot? Az emberek változhatnak is, de mi nem változtathatjuk meg az embereket.
Destruktív termékforgalmazók
A destruktív emberek elpusztitják a fényt. Ők a zúgolódok, akik mindenben hibát keresnek. Ha ők nem aratnak sikert, gondoskodni akarnak róla, hogy más se arathasson. Negatív egyéniségek, nem tartják be a megállapodásokat és mindig van kifogásuk. Az ilyen emberek rátaposnak a gyümölcsre, abban a reményben, hogy más sem fog belekóstolni. Figyeljünk, ha el akarjuk dönteni, akarunk-e ilyen egyéniséget a csapatunkba. Akarjuk-e ilyen emberbe fektetni legértékesebb erőforrásainkat: az időt és az energiát? Ha nem, akkor menjünk tovább. Vannak ennek az embernek álmai? Ha vannak álmai akkor tegyünk fel kérdéseket, figyelmesen fürkésszük ki ezeket az álmokat, azután tegyünk neki egy szívességet: mutassuk meg, hogy a termékforgalmazó hálózatunkhoz történő csatlakozással valóra válthatja álmait.
Anyátok picsáját! (a szerk.)
(...)
Talán önök is megfigyelték már, hogy a legtöbb ember azonnal beszélni kezd, szinte be sem várja, hogy önök kimondják az utolsó szót. Néha a szavukba is vágnak. Milyen üzenetet sugároz ez? Azt, hogy nem figyeltek önökre. A válaszukat fogalmazgatták, miközben önök beszéltek. Ilyenkor tartsanak szünetet, és nézzenek a beszélgetőpartner szemébe. Két-három másodperces szünetet tartsanak. Én ezt nevezem Arany Csendnek. Milyen üzenetet hordoz az Arany Csend? Amit ön mondott, az annyira fontos számomra, hogy elgondolkodom rajta mielőtt válaszolnék. Odafigyeltem, most pedig azon töröm a fejem, mit akart mondani.
(...)
A második módszert verbális szünetnek nevezem. Amikor a másik fél befejezi a beszédet, mondjuk azt: Aha, vagy Ó, vagy Ah, vagy Hm. Ez az egyetlen kis lépés átalakítja a kommunikációs folyamatot. Miért? Mert bizonyítja a beszélőnek, hogy odafigyelünk rá.
(...)
Ha Joe Jones szemével tudjuk nézni a világot, akkor eladhatjuk Joe Jonesnak azt, amire Joe Jonesnak szüksége van.
(...)
Ben Feldmannek, minden idők legjobb biztosítási termékforgalmazójának volt egy képlete a sikerhez. Azt mondta, hogy első lépés a probléma megtalálása. A második lépés a problémát megoldó ötlet létrehozása. Nem találhatjuk meg a problémát, ha nem összpontosítunk teljes szívből, minden érzékszervünkkel azodafigyelésre. ezért kell a többszintű figyelés. Mileőtt regálnánk, tudnunk kell mire reagálunk.
(...)
Még egy utolsó megjegyzés
Szívesen ismerkednék meg az önök történeteivel. Kérem hívjanak föl, írjanak, küldjenek e-mailt, vagy faxot. Mivel hálózati és egyéb termékforgalmazó társaságoknak is tartok előadásokat, kérem, hívjanak meg, vagy ajánljanak másoknak. Cserébe megajánékozom önöket "Mentális erő-a termékforgalmazás javításának hét elve" című kazettám egy példányával.
Steve Shapiro
Köszönjük Steve, majd értesítünk, ha Kandisz Nóra el akarja taposni a gyümölcsöt, vagy Sánta Sebes el akar futni a lehetőségek elől Futaki Bátor oldalán, mielőtt kiköpnék a rohadt gyümölcs magját. Ti jól jártok evvel a sok szarral, könyveladással, meg előadással, meg manipulálással, mások meg szívnak. Előadások tartása helyett javaslom az Arany Csendet.
Vége