A német zenékről az embernek először a Bravo újság és egy rakás szemét jut az eszébe: Blümchen, Scooter, Tokyo Hotel, Boney M, Bad Boys Blue, Modern Talking, Saragossa Band, Milli Vanilli, Brooklyn Bounce, Eins Zwei Polizei, Tic Tac Toe. Vagy a másik véglet, a germán metál. Megpróbáltam az általam jobbnak véltebbekből válogatni, ami a két véglet között van, kicsit súrolgatvava a végletek határait. Az áttekintés közel sem teljes és saját ízlésemnek megfelelő...


Marie Magdalene ( Marlene ) Dietrich, német színésznő, énekesnő, 1992-ben hunyt el, 91 évesen. 1930-ban világhírűvé vált a Kék angyal című filmben Lola Lola szerepében. Még ebben az évben Oscarra jelölték, a Marokko című filmbeli alakításáért. Josef von Sternberg rendezővel az USA-ba utazik és a Paramount Pictures-szel köt szerződést. 1936-ban elutasította Josef Göbbels felkérését, hogy Németországban forgasson. Az Egyesült Államokban maradva nagynevű rendezőkkel forgatott. Miután szerelme Jean Gabin csatlakozott a francia ellenálláshoz, Marlene is tenni akart valamit Hitler ellen, ezért eljárt amerikai  katonákat szórakoztatni közel a frontvonalhoz. A háború végén, amerikai csapatokkal hazaérkezik és sikerül viszontlátnia édesapját. Megkapja a Medal of Freedom kitüntetést és a francia Becsületrendet. Valahogy egy kicsit Marylin Monroe-ra emlékeztet sokhelyen a pályája, aki Vietnamban szolgáló katonákat szórakoztatott, szőke volt énekelt és színészkedett. Mégis Marlene számomra sokkal nagyobb csillag, mint a fiatalon elhunyt Marilyn.




Ralf Hütter (orgona), Florian Schneider-Esleben (fafúvósok), Düsseldorf mellett, Ramschied-ben, a Művészeti Akadémián, ahol kísérleti elektronikus zenével is foglalkoztak, megalapították együttesüket az Organisation-t. Majd felléptek egyetemeken és galériákban. 1970-ben a duó felvette a Kraftwerk nevet és Klaus Dinger, valamint Thomas Homann csatlakozott hozzájuk. Kiadták az új albumot Kraftwerk címmel, aminek a borítóján egy bója volt látható. Majd Thomas Homann kilépett. 1973-ban Wolfganag Flür (elektronikus dob) és Klaus Roeder (gitár, hegedű, billentyű) csatlakozik az együtteshez. Ekkora már  túl vannak a második lemezen is és a brit piac is érdeklődik. Az Autobahn (1974) hozta meg a Kraftwerk nagy áttörését és alapozta meg őket a modern számítógépes zene úttörőiként. A címadószám Top 10-es az USA-ban és Angliában. Ebben az évben kapja stúdiójuk a KlingKlang nevet. Befolyásolták az akkori angol 'újhullámos' generációt, úgy, mint pl. Human League, Tubeway Army (Gary Numan), Depeche Mode, OMD, míg David Bowie állította, hogy csodálója az együttesnek. Ezután több lemezt kiadnak, járnak többízben Magyarországon is. A legtöbb cuccuk a stúdiójukban saját konstrukció, sikerük a mai napig töretlen és ha valakinek hírtelen nem ugrana be, akkor gondoljon a Deltára, ha japán robotkiállítást mutattak, akkor szinte csak Kraftwerket raktak alá.

 

A Johann Hölzel nevű úriember osztrák ugyan, de Goethe, Schiller, Heine és Rielke nyelvét beszélő bécsi klasszikus. 1957-ben született, Jazz tanszakon végzett és basszusgitározott egy rockbandában. 1980-tól szólókarrierbe kezd. Felveszi a Falco művésznevet egy Falko Weißpflog nevű NDK síugró tiszteletére. 1982-ben Der Komissar címmel kiad egy rap-jellegű kislemezt, melynek angolnyelvű változata is sikereket ér el. Átütő sikert 1985-ben ért el a Rock me Amadeus című dallal, melyet Milos Forman Oscar-díjas Amadeus filmje tett világhírűvé. Ez volt az első németnyelvű dal az amerikai slágerlisták elsőhelyén. Egyes dalai szövegei durvára sikerültek. A Jeanny című számot Németországban és Hollandiában nem voltak hajlandók lejátszani egyes DJ-k. Ezután egy kevésbé sikeres időszak következett. 1996-ban Dominikára költözött, ekkor jelent meg Naked című kislemeze, az utolsó. Nem sokkal ezután Puerto Planta-ban hunyt el egy autóbaleset során szerzett fejsérülés következtében.

 

Aztán volt itt egy érdekes rapbanda, 1992-ben tűntek fel az MTV-n. A nevük: Die Fantastischen Vier. A négytagú együttes egy képregényről kapta a nevét (azt hiszem nálunk Szenzációs négyes címmel lehetett kapni) A német újraegyesítés és a Közép Európai rendszerváltások után divatba jött a Trabant a videoklipekben. Először a U2-One egyik klipváltozatában láthattunk ilyet, aztán a Die Fantastischen Vier- Die da klipjében. Azóta is több albumuk jelent meg, sok klippet forgattak, mégsem jutott el hozzánk, vagy legalábbis hozzám semmi. Állítólag élőben az igaziak, igazi koncertzenekar.



Ezután átkanyarodnék a rockzenére, ugyanis a következő időszakban főleg ebben tündököltek a németek. Itt van például a Die Ärtze nevű punkrock banda, akik a Totten Hosen mellett legjelentősebbek e műfajban. Ők is többször megfordultak hazánkban. Nagyon keveset tudok róluk, egyik legnagyobb slágerük (szerintem) a Schrei Nach Liebe.

 

Nagyjából ebben az időben láthattam a Die Krupps zenekar To The Hilt klipjét (a budis klip). Utólag meghallgatva olyan érzésem van, hogy ez hatott a Rammsteinra is.



Az H-Blockx is egy rockzenekar, akik feldolgozták a Snap! Power-ét Turbo B közreműködésével. Nálunk az E Klubban léptek föl.Tőlük a Little Girl című számot választottam, de más klipjeiket is láthattuk egykor az MTV-n.

 

El is érkeztem a Rammstein-hoz. Felállásuk a köv.: Till Lindermann-ének, Richard Z. Kruspe Bernstein-gitár, Paul Landers-gitár, Oliver "Ollie" Riedel-basszusgitár, Christoph "Doom" Schneider-dob, Christian "Flake" Lorenz-billentyűk. Szerintem Ők ma a legnagyobb német előadók, 1994 óta zenélnek. A műfaj amit képviselnek: Tanz-Metall. Nevüket Ramstein város Ramstein légitámastpontjáról vették fel, ahol 1988-ban egy  légishow katasztrófa következett be. Minden tag a volt NDK területén látta meg a napvilágot, nagyon jó zenészek. Pirománia jellemzi az élő koncertjeiket és számaik címét is sok esetben. Engel című slágerükkel futottak be, ez fölkerült egy Bravo válogatáslemezre is. Számos hollywoodi film alkalmazta slágereiket, hallhattunk Rammsteint a Mortal Kombatban, a Mátrixban, a Lost Highway-ben, a Resident Evil-ben, a xXx-ben, vagy a Fear Dot Com-ban. Feldolgozták honfitársaik a Kraftwerk-The Modell , valamint a Depeche Mode-Stripped című számát (ez utóbbi egyetlen angol nyelvű slágerük). Nem kívánnak zenéjükben a politikával foglalkozni. A gyorsabb tempójú szamaikat zúzás jellemzi, a lassabb felvételeik pedig rendkívül érzelemgazdagok. Hazai pályán először a Szigeten léptek fel, másodszor pedig a Budapest Sportarénában. Az Adios című nótájukkal búcsúznék a német könnyűzene témától.




Ui.: Megfeledkeztem Nena-ról, meg a 99 Luftballonról. Már nem módosítok, mert fáradt vagyok és tanulnom is kell. Mindenki képzelje oda Falco környékére.