Élénken emlékszem még a 80-as évek közepe magyar focijára. Akkoriban érdemes volt meccset nézni. Talán utoljára. A Videoton 1985-ös UEFA szereplése, a válogatott VB-re jutása és előtte a brazilok 3-0-ás elgyepálása volt az utolsó említésre érdemes korszak. Disztl Péter a Videotonból került a válogatott kapujába. Jött Mexikó és Disztl soha többé nem került vissza a VB előtti formájába, mint ahogyan a magyar foci sem.



"Fehérvár meghódította Párizst!" - írta a Népsport,

A visszavágó nem a jó játék hiányában nem ment símán. 1984 november 7 (akkor még nemzeti ünnep) szerda. A félidőben 2-0-ra vezetett a Videoton, aztán a szünetben olyan köd lett, hogy a bíró a 67. percben lefújta a meccset, másnap kellett újrajátszani.
 1984 november 8 csütörtök. Májer lajos 54. percben lőtt góljával ezt a meccset is megnyerték/tük. Az egész ország Videoton szurkoló volt. "Segítőimmel nem mértem fel jól a Videoton erejét. Melléfogtunk, s emiatt nem volt valós a kép, ami összeállt... Mi mást mondhatnék? Jussanak el a döntőig!"-Georges Peyroche, a PSG edzője.

A harmadik fordulóban a jugoszláv Partizan Beograd következett. Eközben a fehérváriak vegyesen szerepeltek a bajnokságban és kiestek az MNK kupából. "Székesfehérvárott is támadójátékra törekszünk, két meccs alapján úgy vélem, mi megyünk tovább." nyilatkozta Nenad Bjekovic, a Partizánmester

1984. november 28, szerda, Székesfehérvár


1984. december 12, szerda. A belgrádi visszavágón kikaptunk 2-0-ra, de símán továbbjutottunk.

Eljött a negyeddöntő, ahol ellenfélnek a Manchester United-et kaptuk, akik az UEFA kupa első fordulójában a Rába ETO-t búcsúztatták. "Ha kell, tízen védekezünk, s ha mód nyílik rá, akkor sokan támadunk. Egyet le kell szögezni, ami lényeges, nem vehetjük át az angolok stílusát, mert akkor alulmaradunk" - vélte Kovács Ferenc a manchesteri meccs előtt.

1985. március 6, Old Trafford. A szigetországi találkozón (amellett, hogy a spanyol bíró két angol gólt is érvénytelenített) Disztl Péter kiválóan védett, a magyar hálóőr csupán Stapleton fejesét nem háríthatta. Csongrádi az első félidő végén megsérült, s bár megpróbálta folytatni a játékot, a 48. percben lesántikált a pályáról. Kikaptunk 1-0-ra

"Egy- vagy kétgólos győzelmet várok csapatomtól" - mondta a fehérvári mérkőzés előtt Ron Atkinson, a MU edzője. Szerencsére nem lett igaza, ezt bizonyította a másnapi Népsport főcíme is: "Felejthetetlen futballdráma a Sóstói stadionban".

1985. március 20, Székesfehérvár

"A mérkőzés előtt azt mondtam az öltözőben, hogy egygólos hátrányt a világ legjobb csapata ellen is be lehet hozni. Rúgjanak egy gólt, és akkor a 11-eseknél minden megtörténhet... Szívből köszönöm ezt a gyönyörű estét, a felejthetetlen százhúsz és egynéhány percet, amely remélem, minden magyar sportbarátnak emlékezetes marad. Az biztos, hogy én sohasem felejtem el!" - nyilatkozta meghatottan Kovács Ferenc. Mi sem felejtjük el soha.

Ezután jött az elődöntő, ahol a Zeljeznicar Sarajevo jutott nekünk. A szarajevóiak mestere, az azóta világhírűvé vált Ivica Osim reménykedett a továbbjutásban. "Tiszteljük a Videotont, ezt az érzést csak megerősítette bennünk a Manchester United legyőzésével. Mégis úgy vélem, hogy a két mérkőzés alapján mi leszünk a továbbjutók. A döntő egyáltalán nem tűnik álomnak számunkra."

1985. április 10, Székesfehérvár

A visszavágóra 1985. április 24-én került sor. Kikaptunk 2-1-re. Az ellenfél már az ötödik percben megszerezte a vezetést. 2-0-nál már a Sarajevo látszott továbbjutónak idegenben lőtt góllal. Aztán a 88. percben előrejött Csuhay a hátvéd és 8 méterről a kapus kezéről megpattanva juttatta a hálóba a labdát. "Minden dühöm, reményem benne volt a lövésben. Aztán már csak arra emlékeztem, rajtam csüng mindenki. A tanulság? Soha nem szabad feladni"-mondta Csuhay miután a góljával a döntőbe jutottunk.

A döntőben a Real Madrid lett az ellenfelünk, akik az Intert ejtették ki. Óriási nevek játszottak akkor a Realban.
1985. május 8, Székesfehérvár, UEFA kupa döntő mérkőzés, 1. forduló

"A 32. percben a vendégegyüttes az első valamirevaló akcióját máris góllal fejezte be! Történt, hogy a jobb oldalon Novath könnyelműen elvesztette a labdát. Chendo a jobbösszekötő helyén helyezkedő Butragueno felé játszott, előle az egyik fehérvári védő röviden mentett, a labda így Gallegóhoz került. A spanyol középpályás jobbal magasan a balösszekötő helyén érkező Michel elé ívelt, aki a lehulló labdát 12 méterről ballal, egyből, óriási erővel a kapu bal oldalába bombázta. 1-0."
A hajrában aztán végleg eldőlt minden: előbb a 77. percben Michel beadását Santillana az ötösről bólintotta a kapuba, majd amikor már mindenki a hármas sípszót várta, Michel újabb gólpasszát Valdano 9 méterről értékesítette.
0-3, az első meccs után azért némi optimizmust még sugallt a sportnapilap címe: "Alig van remény a visszavágón".

1985. május 22, UEFA kupa döntő visszavágó, Madrid, Bernabéu

A végén még Butragueno is lesről talált a hálóba, így maradt a világra szóló eredmény: 0-1. "A spanyoloké a kupa, de a fehérváriak győztek a Bernabéuban" - summázta a finálét a Népsport, kiemelve, nagyon kevés csapatnak adatott meg, hogy nyerjen a Bernabéuban.

Azóta sem jutott magyar csapat idáig. Mindig lelkesen ültem a TV elé meccset nézni, ez az érzés és a sikerek nagyon hiányoznak. Talán vissza kéne rakni a villogó R-betűt a sarokba lassításnál, vagy visszacserélni a mezcímert a népköztársaságosra, nem tudom. De valaki csinálhatna már valamit.

Búcsúzóul még három bónuszgól 1986-ból, a brazilok ellen. Innen már csak hanyatlás minden és Isten nyugosztaljon magyar foci