Lezajlott az első bloggertalálkozó Szombaton, a Városi könyvtárban.
18:00-tól volt meghírdetve a program. 17:50-kor a helyszínen voltam. Épp Németh Béla polgármester ment be nem sokkal előttem az ajtón. Beléptem Én is, szépen feltessékeltek az emeletre, ahol már gyülekeztek a résztvevők. Sok ismerős arcot láttam, mintegy húsz fő verődött össze: bloggerek, könyvtárosok(akik szintén bloggerek, plusz operatőrködtek, beszélgetést vezettek, kezelték a kivetítőt & jó házigazdák voltak). Jelen voltak a helyi újságtól és volt egy kisebb számú érdeklődő közönség.
Jegyzeteket nem készítettem, hangrögzítő berendezést nem vittem magammal. Így kénytelen leszek az emlékezetemre hagyatkozni. Csináltam képeket is, de a távolság miatt sötétek lettek, ezért a Könyvtár fotóit fogom fölhasználni.
Mindenki elfoglalta a helyét. A beszélgető asztalhoz az Eredeti tervek szerint Németh Béla blogtulaj polgármester, Korbely György újságíró-blogger, Varga Zoltán újságíró blogellenző ültek volna ki. Buzai Csaba könyvtáros-blogger-újságíró-beszélgetésvezető a beszélgetést Németh Bélával tudta megkezdeni, mivel Korbely Gyuri más elfoglaltsága miatt késett egy kevesett. Varga Zoltán blogellenző-főszerkesztő viszont el sem jött. Helyette egy általa írt email volt kivetítve kezdőképnek. Amit a beszámolóm végére illesztek és egy hasonló levélben kívánnék is rá reagálni.
Buzai Csaba megkezdte beszélgetését Németh Béla polgármester-bloggerrel, aki elárulta, hogy fiai sokban segítik a munkáját, sajna kevés ideje jut sűrűbben frissíteni a posztokat. Polgármesterünknek a beol.hu-n működik a blogja. Elmondása szerint többen jelezték neki, hogy bejegyzései mellett közvetlenül bulifotók jelennek meg, őt mindez nem zavarja.
A beszélgetést a polgármesterrel, a beszélgetést vezető B.Cs helyenként meg szakította, felkérvén más bloggereket is, hogy mutassák be saját blogjaikat. Így bemutatkoztak a könyvtárosok, szépen kivitelezett, szakmai blogjukkal:
Majd a könytárosok saját blogjaikat is bemutatták. Petrovszki Mária:
Törköly József nem mutatta be a blogját, de van neki
Valamint jómagam is bemutattam blogunakt, melyben lefelégörgetve lehet gyönyörködni. (Elnézést, ha valakit kihagytam, vagy pontatlan voltam, de fejből dolgozok). Hiányoltam Forgó Imit, aki egy jó kis fotoblogot vezet. Itt:
Ezután egy közvetlenebb hangvételű beszélgetésként ért véget a kétórahosszásra sikerült találkozó. A könyvtár előtt még egy páran maradtunk beszélgetni. Németh Bélával rágyújtottunk egy cigire, majd csatlakoztak többen és spontán beszélgetés alakult ki, az elidegenedésről például, amiben felelős lehet az internet is. Viszont ennek a találkozónak mindenféleképp közösségformálóhatása volt( úgy vettem észre itt a blog.hu-n, hogy a bloggerek egymásnak is kommentelnek, így a hasonló érdeklődésű emberek is közösséget alkotnak és nemhogy elidegenedésről nem beszéhetünk, hanem inkább a territóriumunk szélesedik). Jó arcok az orosházi bloggerek, máskor is lehetne találkozni, egymással közreműködni, amit már Forgó Imvel gyakorlunk. Hiszen felhasználom a fotóit, míg ő bármikor írhat ide posztot, amikor csak kedve szottyan, sőt a blogunk külalakja részben neki is köszönhető.
Ebből az összejövetelből lehetne rendszert csinálni, valamint más városok is követhetnék e példát, sőt megyei, vagy országos blogos találkozások is szerveződhetnének, a kommentelők részvételével.
Varga Zoltán levele az orosházi bloggerekhez:
In memoriam dr. K. H. G.
- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t.
Örkény István fenti egyperces novellájával szeretném köszönteni a „bloggerek” összejövetelét.
Olykor az az érzésem, hogy a blogok világában néhány önmagát kifejezni vágyó „szerző” éppúgy fölöslegesnek, idegesítőnek, talán még provokatívnak is tartja a műveltség beszélgetésre indító jelenlétét, mint a német őr. Mert ha az efféle tárgykörök, mint a német költészet „unbekannt” (azaz ismeretlen), akkor van aki ettől ideges lesz.
Nem a műfajjal van bajom, hanem azzal, hogy nem követeli meg a résztvevőktől a vállalt személyességet és személyiséget, nem teszi kötelezővé az erkölcsi együvé tartozást. A napló-szerű blogok gyakran érdektelenek, csak az önmutogatás kényszere érződik olykor. Olyanfajta kommunikáció ez, ahonnan hiányzik a leírt szó iránti felelősség. (A szöveg utólag törölhető, másítható.) Ahol nem tudhatom, hogy a blogíró mosolyog-e amikor ír, vagy eltorzul az arca a gyűlölettől. Hiányzik mindaz, ami egy emberi tekintetben szavak nélkül is kifejező.
Sajnálom, hogy nem tudok ma személyesen jelen lenni. Bízom abban, hogy ez a műfaj is fejlődik, csiszolódik, ezáltal segít abban, hogy tudjunk egymásnak segíteni. Tudjuk egymást érteni – sőt – megérteni.
Akkor is, ha olykor valódi, vagy láthatatlan őrök fegyvere kíséri mozdulatainkat, gondolatainkat.
Orosháza, 2007. március 24-én Varga Zoltán
Személyes reakcióm (magánvélemény)
Gott in Himmel!
Örkényre reagálva, mi bloggerek nem vagyunk sem az elnyomó hatalom részei, sem pedig félművelt, véresszájú gyilkosok. Ismerjük Heine-t, Schillert, és Rilkét, sőt már K. H. G. irodalomkritikusról is hallottunk.
Örkény István Egyperceseiben olvashatjuk: Arról, hogy mi a groteszk című írásában, mely meghatározza fogalmat, azonkívül a tanulsága számomra az, hogy nem árt néha a szemléletváltás, ezt tudnám javasolni Önnek is. Az önkifejezésre és a szabad véleményformálásra mindannyiunknak joga van. Jogunk van bírálatokat is megfogalmazni, ha ezt nem teszi meg helyettünk senki. A mi civil munkánkat és bloggertevékenységünket is szokták bírálni és ehhez már hozzá vagyunk szokva. Nem kötelező velünk egyetérteni, de lehet bólogatni is.
Jómagam mind a nevemet, mind az arcomat vállalom az írományaimhoz. Minden szavamért felelősséget vállalok. Akkor sincs meg a szemkontaktus és az arcmimika, mikor Ön újságot ír, vagy épp a fönti levelét. Engem nem is érdekel, hogy vicsorgott-e hozzá, vagy mosolygott.
A műfaj ennél színesebb, sokféle blog van, egymást formálják és folyamatosan csiszolódnak. A Mester lányok nagyon jól vették észre, hogy bizony Ön is egy tudatalatti "blogger", csak Ön ezt nyomtatásban publikálja, hétről-hétre a saját újságában.
Németi Zoltán