1957 október 4-én állították pályára a Szputnyik 1-et. Utána is szerették a szovjetek ezt a nevet, mert versenykerót is neveztek el róla. Egy 1962-es The Spotnicks számmal emlékezünk e jeles dátumra. A felvétel címe: Rocket Man. Nagyon valódi jelmezes produkció Svédországból.

 

 

 

 

Folytatom, akkor a Star Wars-kiállítás bemutatását, tegnap a Birodalommal kapcsolatos dolgokat sikerült prezentálnom, ma pedig jöhet minden egyéb. Edit megírta a beszámolóját, de egy-két képét ki kell hagyjak. Azokból lehet lesz még egy poszt.

A Star Wars kiállítás a Temzeparton, a London Aquarium mellett található régi County Hall épületében tartatik. A diákjegy 11 font valamennyi, Rolandnak viszont sikerült 16 fontnál is többet fizetnie, mert ő már felnőtt :) - ezek után nagy elvárásaink voltak, amikből némelyik valóra vált, némelyik nem. Az épület maga stílusában megfelelt a célnak, oszlopcsarnokaival, monumentális lepcsőfordulóival, galériáival. Amint letépte a jegyünk bal sarkát az öltöny-nyakkendős albán szekuriticsávó, már el is sétált mellettünk a gonosz Császár. Roland felelőtlen módon megpróbált szóba elegyedni vele (gondolom az aktuális politikai nézeteire volt kiváncsi), de a mérhetetlen szemtelenségtől felháborodott uralkodó által nyomban lekaszaboltatott.



A kiallítást kronológiai sorrendben rendezték, első körben megtekinthettük a homokfutókat, a különböző versenyzők (pl. Sebulba) makettjeit, a legtöbb kulcshelyszínt, legyen az a versenyaréna, annak starthídja, vagy éppen a Föderáció lekvárosfánk alakú bázisa.

A fánkbázis


Anakin versenygépe és a Jedik űrhajója az I. részből.


A versenyaréna lelátója, a Tatuinon. A lelátó vagy négy méter, színes fültisztítókkal telepakolva. Alulról még kis szellővel is lobogtatják őket, hogy élethűbb legyen a hullámzás.


Kezdetben ilyen soklábú, sokemlőjű, gennyesfejű okádnéknak képzelték el Jabbát, majd finomítottak rajta.



Kiallították a megfelelő kosztümöket (rendesen felsorakoztatták Amidala/Padme kulönböző snittekben hordott ruháit), láthattunk harci droidokat, és kis vadászgépeket is, életnagyságban. A továbbiakban a kiállítást bolygók szerint csoportosították, ahol a különböző termekben elhelyezett modelleket megfelelo fényhatás és hangeffektek kiséreteben tekinthettük meg. Projectorok emlékeztették a kevésbé elvakult rajongókat, hogy melyik jelenetben is találkozhatott az aktuális szereplőkkel/helyszínekkel. Nem sorolnám fel töviről-hegyire mi minden volt felsorakoztatva, bízom benne, hogy a fotók érzékeltetik a mindent áthato fílinget, de azért meg kell mondjam, hogy a Fett család tagjainak kosztümet, vagy a széntömbbe fagyasztott Han Solot közvetlen közelből megtekinteni elég nagy fless volt - mindent összetapogattam, amit csak lehetett! :D


 A kiállítás mindazonáltal nyilvánvalóan nem azoknak szólt elsősorban, akik az elsőként vászonra vitt szériát nézték kölyökfejjel, hanem inkább talán a mostani kölyköknek: részt vehettünk egy Jedi-kiképzésen, ahol ifjú padavanokat készítettek fel a Sith elleni harcra, lehetett fotódzkodni R2D2-val es C3PO-val


Sőt, 5 font sterling ellenében rövidebb harckoreográfiai gyarkorlat után greenscreen előtt filmre vitték, amint épp iszonyatosan lézerkardozol egy másik Jedivel (Jedi-jal :), majd az általad kiválasztott hátteret mögétek montírozva és a jelenetet dvd-lemezre írva juthattál hozzá a felejthetetlen élményhez, amin gyermekeid jót röhögnek majd húsz év múlva, hogy a kis Faterjoe hogy kaszabolta le az ellent a főreaktor árnyékaban. Volt azért néhány hiányosság, amit én, mint old-timer, nagyon hiányoltam: nyoma sem volt például semmiféle Millenium Falcon-nak, ami szerintem szarvashiba. Elvártam volna legalabb egy életnagysagu pilótafülkét, olyan szimulátorszerűséget, a "szélvédo" előtt egy kivetítővel, ami érzékeltetné a látványt, mikor Csuvinak végre sikerül elindítani a hiperhajtóművet: Zoooom! :)



 Nem tetszett, hogy a modellek viszonylag nagy része üveg mögött volt, bár ha nem így lett volna, azokat is összefogdostam volna, úgyhogy ez valahol érthető is, különös tekintettel a látogatók nagy részének viszonylag zsenge korára. Összegezve a látottakat, én meg voltam elégedve. Egy csomó olyan dolgot láthattam (foghattam :), amire egyébként soha nem lett volna lehetőségem. Mivel én a Csillagok Háborújának a régebbi részeit preferálom elsősorban (mint sok más kortársam), ezért be kell valljam, voltak olyan modellek is, amiket hírtelen nem is tudtam belőni, de ez sem rontott számomra semmit az összhatáson: Rolanddal úgy hagytuk el a County Hall-t, hogy na most akkor veszünk valami takeaway-t hazafelé, és elkezdjük nézni a filmet az elejétől: Tam-tam-tam-tamtatam-tamtatam, tam-tam-tam-tamtatam-tamtatam, tam-tara-tararam, tamtam-tara-tararam, tam-tamtatam-tamtatam-tamtataaaam... :)

Még mindig 30 éves a Star Wars. Már megemlékeztünk róla itt több ízben. Edit Londonban, a County Hallban járt egy jó kis kiállításon, szombaton, ahol a filmből ismert jelmezek, járműmakettek, tervek, bútorok, droidok és járművek kiállítása látható. Sok képet kaptam, ezért ma csak a Birodalmi cuccokkal foglalkozom. Legközelebb jöhet minden más egyéb.

Már a bejáratnál ott sorakoznak a rohamosztagosok.



Valahogy furcsán passzolnak a panorámához



Csillagromboló híd, itt pusztultak az Admirálisok és Needa kapitány. Aprólékosan kidolgozott makett, készült is róla pár fotó.

 

 

Elkészült az általam idáig látott legjobb antikalóz reklám. Legyen észen és résen mindenki. A lopást a törvény keményen bűnteti...

A Zene világnapját fúvószenével köszöntik Orosházán

Az Orosházi Fúvószenekari Egyesület hangversenyt rendez a Zene világnapja tiszteletére 2007. október 1-jén, hétfőn 18 órai kezdettel Orosházán, a Petőfi Sándor Művelődési Központ színháztermében. A három kiemelt arany diplomás fúvószenekar K. Tóth László karmester vezetésével így kíván megemlékezni a Zene világnapjáról, melyre szeretettel várja az érdeklődőket. A belépés díjtalan, a közönség adományait tisztelettel fogadják a zenekar fenntartása érdekében.


Alább egy video, a Flórián-napi ébresztőről

Ki ismeri Candy Strong-ot? Úgy néz ki, hogy Anthony Hardwood után már pornószínésznőnk is van. De szerintem meg nincsen, csak az adatlapjára rákamuzták, hogy Orosházán született. Szerintem úgy született Orosházán, mint ahogyan Candy Strong néven. Én még életemben nem láttam és nem is hallottam róla, esetleg valaki?

Mivel mára nincs más témám, ezért felrakok még néhány képet londoni élményeimből. Sokat csavarogtam, a képek nagy részét a Temzefesztiválon készítettem.




Aszfaltrajzoló. Nyilván már túl van az ugróiskolán, menet közben találta ki, hogy miként folytatja. Krétával rajzolt, a kék körön belül egy kólásüveg alakú Big Ben van vízalatt és bugyborékol. Még ott álltunk épp töprengett és akkor találta ki a  narancscsíkot, amit éppen húzogat, sok krétája volt, a ruháját is összefogta. Körülötte széttaposott rágók a járdán, ez van az egész városban, még jó, hogy talált egy ekkora felületet.



Német punkpár Camden Town-ban. A kép után megkérdezték honnan jöttem. Elmondtam, erre a csaj elővette az egyetlen szót, amit tudott magyarul "egészségedre", majd megszólalt a párja, ő már tudott egy egész mondatot, neki ez volt a szókincse: "Ma éjjel megb*szom a p*nád, te szépség"



Az egyetlen kuyakakker, amit láttam, ezért le is kattintottam, meg azért is, mert burzsuj környéken volt, az Elisabeth Street-en. Azért trükkös, mert mégsem a járdán van.



Biciklis bokorszobrok a St. James Parkban. Állítólag ugyanilyen látható a Hyde Parkban is, de ottjártamkor nem láttam.

Annyi minden sírt már a magyar popzenében: szépleány, telefon, gitár, de a legkirályabb, a sirály by Balázs Pál, Csuka Mónika mintára.

 Pali tízéves karrierét ünnepli, és a jubileumi turné első állomása Gádoros, szeptember 29-én, szombaton, 14 órától a szabadtéri színpadon.

Egy kis külföldi kitérő: Brassó, Kolozsvár, meg még egy erdélyi helyszín, ahová azt írták, hogy helyszín hamarosan. Majd Szeged és végül a turné utolsó állomása Gyula, Tölgyfaétterem, pontosan szilveszterkor. Közreműködik a Balázs Pali Live Band. A turnéállomások, Pali és a táncoslányok, megtekinthetők itt.

Ha jól emlékszem Pál, a Dáridóból lett közismert, kábé 10 éve, tehát ő innen számítja az időt. Már jóval korábban is jelentek meg kazettái és megyei népszerűségnek örvendett. Vendéglátószenész volt és haknista. Egy gyopárosfürdői koncertje után megalakult az orosházi Balázs Pali Rajongói Klub, ahová Pali eljárt lányokkal és nőkkel beszélgetni és előadott nekik egy-két romantikus nótát.

De van egy írásos emlékem is úgy egy évvel azelőttről, hogy befutott volna. Én így emlékszem erre a 11 éves jubileumra, de puskáznom kell mert írva vagyon:

"Megjelent BALÁZS PALI
Slágerek házibulihoz II.
CD-je és kazettája
Közismert örökzöld dallamok mellett - Mindent megbántál már címmel - saját szerzeménye is megtalálható az albumon.
Keressék a kazettaárusoknál!"

A képen Pali öltönyben van, lilával van kiírva a neve félkörívben és a kép bal alsó sarkában, egy sárga csillagban egy piros kettes. Szóval ez volt Pali egy évvel a hírnév előtt és 11 évvel, a nemzetközi turné előtt. Hát elfelejtette honan jött? Nem! Élénken hasonló srác maradt.

"Buszmegállóban tömegiszony, de kialakulhat még valami viszony, ami csak az álmaiban létezett és a piros hetes, ez a multi-ulti végre végre megérkezett..."
(Kézi Chopin-Az utolsó magyar playboy)

A Fly Balaton reptér, a Sármellék táblát elhagyva, majd a főútról letérve másfél kilóméter megtétele után közelíthető meg. Visszafelé közlekedve, kiérve a főúthoz megérkezünk a buszmegállóhoz.

Itt három dolgot tehetünk: Állhatunk az út szélén, állhatunk az árokban és ülhetünk az árokparton. Ez nem a reptér sara, de a Zala Volán bekaphassa baszomalássan. Egy reptéri buszmegállót ne egy árokba rakjanak már. Ráadásul szombat volt, másfél óra múlva jött a következő busz, ezért úgy döntöttem, hogy begyaloglok inkább a sármelléki civilizációba, ahol le is lehet ülni. Itt esőben lehet a legkirályabb. Nem is buszozott rajtam kívül senki.

Történt mindez szeptember 22-én, az autómentes világnapon, befelé gyalogolva volt időm gondolkodni és arra jutottam, hogy az autósok, ha megbuggyannak majd akkor fognak tömegközlekedni és ezt nem várhatja el tőlük senki, sem azt, hogy megbuggyanjanak, sem azt, hogy tömegközlekedjenek...

 

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy meglátogathattam Angliában élő barátaimat. Egy hetet töltöttem Londonban, valamint előtte még két napot Braintree környékén. Itteni házigazdám jóvoltából eljutottam egy koncertjükre is.

Braintree-ből származik az egész Prodigy, vendéglátóm Olly Burden is zenész, a Little Joe Zero nevű punk/rock/new wave együttes gitáros-énekese, dalszövegírója. A banda producere Kieron, a Prodigy koncertdobosa. Rajtuk keresztül tavaly, a Prodigy VIP vendégeként mehettem volna a Szigetre, de ez sajna kimaradt.

Olly otthon a gépén szokott komponálgatni, itt éppen azt mutatta, hogy milyen alapokat készített mintának a Prodigy-s Liam felkérésére. Tagja a zenész szakszervezetnek, melynek saját újsága van és megkapja minden tag, valamint segítséget nyújt szerződések aláírásánal, ezen a téren is jól működik az érdekvédelem.



A koncert előtti este még tartottak egy főpróbát, a lutoni "Művház" egy kis zugában. A doboknál Chas Langton, a basszer pedig Chris Frisbee. Szeretnének befutni és ismert zenészek lenni, szerintem jó úton járnak és remélem még hallhatunk róluk.



Másnap a koncert Braintree-ben, a Hog Music Clubban volt, itt heti három alkalommal van élő zene, mondjuk nem csak rockkoncert, hanem mindenféle hangszeres produkció és egyéb fellépők. Braintree egy Orosháza méretű kisváros, a klub nem sokkal a koncert előtt nyílt, még érződött a festékszag. Készítettem képeket a falat dekoráló képekről.





A Little Joe Zero volt az előzenekar. Fellépés előtt még csináltam egy fotót Olly-ról és barátnőjéről, Renátáról, aki orosházi, innen az ismeretség.



Itt már a színpadon vannak, mivel a képekből nem hallatszik ki a zene, ezért itt meghallgatható egy demo anyag.



Nagyon jó volt a hangosítás, ami itthon nem megszokott kis klubokban. Utána tudtam meg, hogy a hangosítósrác, nem sokkal ezelőtt Iggy Popnak is közreműködött.



Érdekes volt az itteni klubélet és koncerthangulat. Itt Orosházán, ha föllép valami helyi banda, akkor rendesen megmozdulnak az emberek, fényképeznek, videóznak, táncolnak. Ott meg állnak, beszélgetnek és nézik a műsort, rajtam kívül csak a basszer barátnője csinált pár képet.



Ő pedig itt Kieron Pepper, Olly-ék producere és a Prodigy koncertdobosa. Chelmsfordi, a szomszédos kisvárosban él.



Kieron-ék voltak a főműsor, legújabb bandájával lépett fel a Victory Pillel, Kieron ebben a felállásban gitározik.



A Depeche Mode pólós gitáros énekes pedig Jim Davies, a korábbi Pitchshifter gitárosa. Ők már ütöttek nyélbe szerződést, utána fel is oszlottak és létrehozták a Victory Pill-t.



Nekik van klipjük is, úgyhogy alább egy kis ízelítő zenéjükből. További dalok erre.