T-30 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Még harminc másodperc.
T-25 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Ne felejtsd a piros gombot a fordulásnál.
 (Megjegyzés: A másodpilóta elővigyázatosságból emlékezteti a parancsnokot a megfelelő kommunikációs beállítások ellenőrzésére. Miután az űrrepülőgép elhagyja az indítótornyot, a rádiókapcsolatot és az irányítást a Kennedy Űrközpont átadja a houstoni Repülésirányítási Központnak.
T-23 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Nem fogom, nagyon köszi.
T-15 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Tizenöt.
T-6 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Most indulnak be, srácok.
 (Megjegyzés: Beindulnak az űrrepülőgép főhajtóművei.)
T-5 másodperc: Judith Resnik kutatóűrhajós 2: Ez az!
T-3 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Mindhárom százon.
 (Megjegyzés: Mindhárom főhajtómű elérte a 100%-os teljesítményt.)
T+0 másodperc: Judith Resnik kutatóűrhajós 2: Ez az!
 (Megjegyzés: Beindulnak a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták is.)
T+1 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Indulunk!
 (Megjegyzés: A jármű elemelkedik az indítóállásról.)
T+5 másodperc: DPS: Elemelkedés megerősítve.
T+6 másodperc: Jay Greene repülésirányítási igazgató: Elemelkedés...
T+7 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Houston, Challenger fordulási program.
 (Megjegyzés: Miután az űrrepülőgép elhagyja az indítóállványt, az a hátára fordul és úgy folytatja tovább a repülést.)
T+11 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Gyerünk kisanyám!
T+14 másodperc: Ellison Onizuka kutatóűrhajós 1: LVLH.
 (Megjegyzés: Az LVLH a "Local vertical/local horizontal" kifejezés rövidítése. Az LVLH az űrrepülőgép földhöz viszonyított állását határozza meg)
T+15 másodperc: Judith Resnik kutatóűrhajós 2: (Káromkodás) jó!
T+16 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Ez az!
T+19 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Úgy néz ki, szeles időnk van ma.
T+20 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Igen.
T+20 másodperc: föld: Gyorsítórakáta-rendszerek mérnöke: Teljesítmény 94-re.
T+21 másodperc: Jay Greene repülésirányítási igazgató: Kilencvennégy...
 (Megjegyzés: Mielőtt az űrrepülőgép elérné a hangsebességet, elkezdik visszavenni a hajtóművek teljesítményét 65%-ra. Erre azért van szükség, mert ilyenkor éri a szerkezetet a legnagyobb aerodinamikai terhelés (ezt hívják Max Q pontnak). Miután ezen a ponton túljut az jármű, a teljesítményt újra 100%-ra növelik. A 94 most azt jelenti, hogy a hajtóművek teljesítménye 94%-ra csökken.)
T+22 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Alig látok ki az ablakomon.
T+28 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Tízezer láb és 0,5 Mach.
T+35 másodperc: Francis Scobee parancsnok: 0,9.
 (Megjegyzés: 3000 méteres magasságban a hangsebesség fele a sebesség.)
T+40 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Mach 1.
T+41 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Átlépjük a 19 000-et.
 (Megjegyzés: A magasság 19 000 láb (5800 méter))
T+43 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Rendben, a teljesítmény csökken.
 (Megjegyzés: A hajtóművek teljesítménye folyamatosan tovább csökken.)
T+48 másodperc: Booster: Mindhárom 65-ön.
 (Megjegyzés: A hajtóművek teljesítménye elérte a 65%-ot.)
T+49 másodperc: Jay Greene repülésirányítási igazgató: Hatvanöt, FIDO.
T+50 másodperc: föld: Repülésirányító: T-del megerősíti a teljesítményt.
T+51 másodperc: Jay Greene repülésirányítási igazgató: Köszönöm.
 (Megjegyzés: Az FD nyugtázza a 65%-ot, majd a FIDO-hoz fordul, hogy erősítse meg a kapott adatot, amit az meg is tesz.)

Végkifejlet:
T+57 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Gyorsítás.
 (Megjegyzés: Miután a jármű elhagyta a Max Q pontot, a hajtóművek teljesítményét újra növelni kezdik.)
T+58 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Gyorsítás.
T+59 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Vettem.
T+60 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Az anyját hogy megy! Woooohoooo!
T+62 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: 35 000 és 1,5.
 (Megjegyzés: Magasság 35 000 láb (10 700 méter), sebesség 1,5 Mach.)
T+65 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Nálam 486.
T+67 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Igen, nálam is annyit mutat.
 (Megjegyzés: A sebességjelző-műszer 486 m/s-ot mutat.)
T+68 másodperc: föld:Űrhajó-kapcsolattartó: Challenger, maximális teljesítmény.
T+70 másodperc: Francis Scobee parancsnok: Vettem, maximális teljesítmény.
 (Megjegyzés: A főhajtóművek újra elérik a 100%-os teljesítményt.)
T+73 másodperc: Michael J. Smith másodpilóta: Uhh, őőőő...
 (Megjegyzés: Ez volt az utolsó mondat amit a fedélzeti hangrögzítő rögzített. Valószínűleg a másodpilóta érzékelte a nyomáscsökkenést a külső üzemanyagtartályban és erre próbált reagálni. Egy tized másodperc múlva a űrrepülőgép darabokra hullott, és megszakadt az összeköttetés....)


1986-ban ezen a napon, január 28-án történt az emberiség egyik legnagyobb űrkatasztrófája. A Challenger űrrepülőgép felrobbant a start után 73 másodperccel.
A wikiről átvett beszélgetést megpróbáltam áttekinthetőbbé tenni, mindenféle más változtatás nélkül. Ezen kívül megpróbáltam olyan képeket gyűjteni a hálóról, amik nem járták be túlságosan a médiát (én elég ritkán vagy egyáltalán nem találkoztam velük). Remélem sikerült.
Személy szerint én ezt a katasztrófát nagyobb tragédiának tartom mint az Ikertornyok elleni merényletet még akkor is ha "csak" 7 űrhajóst vesztettünk el míg a merényletben több ezer de szintén ártatlan ember halt meg. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt mert idegesít, hogy minden évben elárasztja a médiát a "nem csak az Egyesült Államok, hanem az egész világ elleni merénylet ez". Lóf*szt. Ennél amerikaibbnak nevezhető épület kevés akad és az idézett szöveg betudható annak, hogy csókolgatni kell a seggét az usákoknak na de erről majd máskor.
Amiért nagyobb tragédiának tartom a 7 űrhajós halálát az azért van mert a tudomány további fejlődésére elég nagy hatással volt. Eredetileg 2 műholdat kellett volna pályára állítaniuk és a Halley-üstökös megfigyelése mellett számos tudományos kísérletet elvégzése lett volna a feladatuk. Az első civil űrhajós is, Christa McAuliffe tanárnő is a gépen ült a Tanár az űrben program keretében aminek célja az élő közvetítésekkel a tudomány népszerűsítése lett volna. Ezt a programot az azonnali felfüggesztés után teljesen törölték is és az amerikai emberes űrrepüléseket több mint két és fél évre leállították.
A körülményeket már gondolom szinte mindenki ismeri, ebbe nem szeretnék belemerülni. Ehelyett inkább csak az általam eddig nem ismert, fent található rádiós párbeszéddel szerettem volna emléket állítani "A" Challengernek.

Greg Jarvis, Christa McAuliffe, Ronald McNair, Ellison Onizuka, Judit Resnik, Michael Smith, Dick Scobee



Induláskor már látható az első idegen fekete füst ami után másodpercenként körülbelül 4 új megjelenik:


A szigetelés átégett és a füst helyén megjelenik a lángcsóva, ami elégeti a gyorsítórakéta alsó rögzítését is:


Eljött az utolsó másodperc. A gyorsítórakéta alsó rögzítője elengedett és az egész jobb oldali rakéta elkezd elfordulni a saját felső rögzítésén:


A kiszabaduló folyékony üzemanyag robbanásszerűen ég el és szakítja szét a gépet:


A leszakadt kabin a vizsgálatok szerint nem sérült meg a robbanáskor és az űrhajósokat sem érte olyan erőhatás ami sérülést okozott volna nekik, viszont a hirtelen nyomáscsökkenés miatt nagy valószínűséggel eszméletüket vesztették és a tengerbe csapódáskor haltak meg. Ez olyan sebességgel történt, hogy a robbanás következtében gyakorlatilag minden nyom eltünt amelyből meg lehetett volna állapítani a haláluk valódi okát.

Zero-G, azaz súlytalansági tréning január 8-án:


A misszió legénysége:


Egy nagyon érdekes fotó. Műholdfelvétel a katasztrófa után. A kép közepén látható a szárazföld és a tenger találkozásánál a cikkcakkos törzsű gombafelhő-szerűség és az árnyéka:


Cape Canaveral, Florida:


Egy megmaradt nagyobb darab, a függőleges vezérsík jobb alsó része:


És végül a NASA felvétele elég jó minőségben. Nagyon jól látható az egyik elszabadult gyorsítórakéta is amiket a robbanás után 37 másodperccel (T+110másodperc) távirányítással megsemmisítenek mert elhagyták a biztonsági zónát: